14 Irányvonalak, alkalmazások DENTAL TRIBUNE Hungary Edition A másodlagos vertikális barázdákat egy finom acélfúróval alakítjuk ki (31. ábra). A finom horizontális rajzolatot először ceruzával jelöljük ki. A labiális felszínen gingivális irányban haladva ezek a finom barázdák egyre ritkulnak, és mélységük is változik. Vízszintes lefutásuk nem egyszerűen horizontális, hanem követi a fog mamelonokból és közöttük kialakuló behúzódásokból létrejött hullámosságát (32. ábra). Egy kisméretű gömbgyémánttal hűen követjük a ceruzarajzolatot (33–34. ábra). Az így kialakított érdességet kissé elsimítjuk egy vászonkúppal (35. ábra). vízszintens barázdák érdessé teszik (makro- és mikrogeográfia) (23–25. ábra). A páciens öregedésével a fog is öregszik, amely a fogfelszín tagoltságának és felületi érdességének fokozatos elsimulásával jár. Gyakorlat A fogfelszín korrekt kialakítását opak porcelánfelszínen gyakorolhatjuk be a legkönnyebben, és szerezhetünk jártasságot a felszín kialakításban. Az így megszerzett jártasságot alkalmazhatjuk kompozitnál is. Miután a porcelánt már kiégettük, és a koronát a mestermintára adaptáltuk, egy hosszú gyémántfúróval kialakítjuk a fog jellegzetes domborulatait. Közben nemcsak a felszín redőzetére, hanem a fog háromdimenziós kiterjedésére is tekintettel vagyunk (26. ábra). A hosszanti, a mamelonok között húzódó barázdákat gömbgyémánttal mélyítjük ki (27. ábra). csipkézettségében és transzparens harmadában fiatal felnőtt korban még határozottan kivehetőek. Azonban a fog a rá ható – az egyéni fogsorzáródásból adódóan különböző – erők miatt alakilag folyamatosan átalakul. A labiális felszín kezd elsimulni, a hossz pedig csökken. Ez nemcsak az alaki megjelenésben, hanem a kolorációban is változást hoz magával. Az elhasználódás jellegzetes kopási felületeket eredményez. Egyre erősödő kopási fazetták jelennek meg a frontfogakon az éli területen. A felsőkön palatinál, az alsókon labiál felé. A felső metszőkön ez sokáig „csak” az éli csipkézettség eltűnésében és a fog rövidülésében nyilvánul meg, azonban a labiális zománc kevésbé kopik, mint a felszínre kerülő dentin. Természetesen színbeli változás itt is észlelhető, azonban ez még dramatikusabb az alsó metszőknél, ahol a zománcél lekopásakor felszínre kerülő sötét dentin elölről kilátszik. Kerámiával ezek a fog öregedéséből adódó felületi és színbeli effektusok széles körben ismerten korrigálhatók. Az Enamel Plus HFO-val ez kompozitból is megvalósítható. A rendszer ún. karakterizáló elemeit, úm. az intenzíveket (intensiv white [IW] és intensiv milky [IM]), az opaleszcenseket különböző árnyalatban (opaleszcens borostyán [OA]), opaleszcens kék (OBN) és szürke (OG) a rétegzésbe beépítve a restaurátumot összhangba hozhatjuk a szomszédos fogak korával (22 ábra). A fiatal fogfelszín vertikális és horizontális kidomborodásai a felületet tagolják, ezenfelül pedig a Az öregedő fogfelszín felületi fényességének megadására elegendő a habkőporos és a gyémántpasztás polírozás (36–38. ábra). A restaurációhoz használatos anyag (kerámia vagy kompozit) előírásnak megfelelő alkalmazása és a felület megfelelő kezelése a makro- és mikrogeográfia kor szerint változó mintái, együtt adják a természethű megjelenést (39–41. ábra). A már kész munka felületének ellenőrzésére ajánlatos ezüstporral bekenni, ugyanis a reflexió megszüntetése miatt így jobban látjuk a formát. Ezt lemosva elvégezhetjük a végső polírozást (42–45. ábra). Megbeszélés Elengedhetetlen, hogy megtanuljuk a fogfelszín-kialakítás általános módszerét, amellyel a különböző leplezőanyagok esetén egyaránt nagy biztonsággal dolgozunk (46– 53. ábra). A kompozitok terén – az anyagok minőségét és esztéti-